Magyar kultúra napja Sülysápon - Tápió menti már az Ihajlás közösségünk

Írta: Tarnavölgyi László Kategória: Visszatekintés Készült: 2016. január 26

Ez így jó volt! Még nekem is tetszett! Szőke Attila KÉPEI
Nem akartunk semmi nagyot, grandiózust álmodni, csak kicsit szerettük volna egy új figurával színesíteni az aktuális sülysápi Ihajla táncházunkat.
Mivel egyre több és egyre ügyesebb az éneklő, muzsikáló barátunk, közösségünk, velünk is szívesen együttműködő kórusunk van, az jutott az eszünkbe, hogy a Terék József által lemezre rögzített helybéli népdalainkat lassan lehozhatnánk a színpadunkról.

Nemcsak a lemezbemutató koncerteken, nemcsak az ünnepeken, nemcsak ünnepélyesen lehet ezeket a dallamokat énekelni! Néha, aztán remélhetőleg egyre gyakrabban, csak úgy a magunk örömére!
Az Ihajla - Németh Miklós és családja, barátaik - talán már a negyedik éve vállalják el önzetlen örömmel a WAMKK táncházain a muzsikálást. Évente háromszor, négyszer, meg a gyereknapon, meg az ovismajálisunkon... Így, január felé meg már egyre többen kérdezték tőlünk is, mikor lesz már a következő népzenés mozgolódás. Hát akkor legyen ez idén először a Magyar kultúra napjának szombatján, január 23-án, és ezen alkalommal melegítsünk be egy kicsit a sülysápi népdanolászással.
De csak úgy fonósan!

Nem a színpadon! A zenészek, énekesek megülnek egy bokorban, lenn a táncterem oldalában, körben az asztalokhoz meg folyamatosan odatelepszik majd a folyamatosan érkező, jövő-menő, táncra vágyó vendégsereg. Előttük egy kis borocska, meg amit magukkal hoztak. Közben az előtérben meg folyamatosan működik a Városi Asszonykör konyhája. Benkó Tibor adományából, 30 kiló krumpliból készül az olajban sült egyszerűség. Sikere óriási! (Az este folyamán az asszonyok még újabb zsák krumpliért, lisztért szaladtak haza, de a végére aztán a Szántó Zoltán Sancho Pékségéből érkező zsíros kenyerekből sem maradt egy morzsányi sem!)
Ahogyan a kóstolóval teli kistálcák folyamatosan érkeztek a nagyterembe, úgy kerültek terítékre a dalok is. Terék József barátom tárogatón is eljátszott néhány dallamot, de az óvónők Jómadarak Kórusának is besegített. (Erre amúgy éppen három percet készülődtek közösen!)
Motolai Dominika kismamaként is örömmel jött közénk énekelni. Az aprósággal a pocakjában énekelt már tavaly novemberben is, amikor Tót népdalok - szlovák népdalok a Tápió mentén címmel mutattuk be Terék Józsi új lemezét.
Horváth Éva Tápiószentmártonból, Sillo Réka Úriból érkezett. Mindketten a tápiószentmártoni Földváry Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói, Terék József tanítványai voltak és jelenleg annak a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolának a hallgatói, ahol pár éve Dominika is végzett. (Mindhármuk tehetségét sokszor méltatta már a tapiokultura.hu is, és nem először fogadták el a WAMKK programjaira szóló meghívásomat. Ügyes, szorgalmas, a népzene és Tápió mente ügye iránt elkötelezett fiatalemberek, akikkel örömmel dolgoznak együtt a Józsihoz hasonló mentor-tanárok, felnőtt muzsikosok, jómagam és jobbfajta népművelő társaim is.)

Huszarek Viktória tanárnő óvónőként, a Mesés Óvónők Társulatának motorjaként is nagyon sokat segítette a WAMKK ügyeit, így szinte magától értetődik, hogy immár a Móra Ferenc Általános Iskola pedagógusaként is felkészíti és hozza hozzánk kis kórusát. Itt voltak most is. Külön köszönöm a "névre szóló" köszöntő éneküket, de még inkább azt, hogy a "Mórában" a sülysápi népdalok megtaláltak a helyüket! Lesznek, vannak, akik beépítik azokat a pedagógiai munkájukba, a dalokat a gyerekekkel megtanítják, énekeltetik!
(És lám, ez nem is "fáj" a diákoknak! Most is, mint például az október 23-i szereplésük alkalmával is, azt láttám, hogy jól érzik magukat a mi felnőtt közösségünkben. Egyre inkább tisztában lesznek azzal, hogy tisztes felkészülés után helyük lesz saját városuk ünnepein, kisebb-nagyobb kulturális programjain, így azok alkotó részeseivé is válhatnak.)
Egy kis zenei fricskával a Szotyola is beszállt a dalt életre keltők csapatába.

Zárda Norbert kollégám erre az estére a WAMKK-ban is működő Kadencia Zeneiskola fiatal tanárnőjét, Majoros Klárát, a Valkóról érkező Gyürki Ildikót, az amúgy farmosi származású, de Tóalmáson igazgató-helyetteskedő Lipták Tibort és Katus Norbert alpolgármesterünket szólította maga köré. Szólógitár, ritmusgitár, basszusgitár, furulya, hegedű, ének... és így is jól szólt a sülysápi népdal, olyannyira, hogy, erre még a sarokból figyelő, gyűjtögető-népzenész Terék József is elismerőleg bólintott rá.

Én meg, miközben viccelődve dalolásra biztatgattam a barátokat, megnyugodva láttam, hogy a Városi Asszonykör a megbeszéltek szerint viszi az egyre csak érkezők asztalaihoz a folyamatosan készülő forró csemegét. Jó volt látnom, hogy Őszné Sima Anna tanárnő és családja (Anna sokszor a tanítványait is magával hozza) mellett milyen sok szecsői , tápiószentmártoni, úri, kókai, kátai ... barátom toppan be a nagyterembe.
Sok-sok család, rengeteg gyermek!
Fiatalemberek, barátok, néptáncosok... Mélykuti Kata és Ferencz Sanyi a nagykátai Tápiómente Táncegyüttesből. (Kiváló Kállai kettősüket - Kátán kettőzött kállai kettős - , és még inkább az addig elvezető útjukat dicsértem már a tapiokultura.hu-n. A legközelebbi Ihajla táncházunkban - ha éppen el is tudnak jönni - biztosan bemutatják majd, amolyan "nyitótáncként"!)

Éppen csak Bacskai Balázs, lépésmesterünk hiányzott, de nagyon, merthogy a tápiószecsői Ofella Sándor Népi Hagyományőrző Együttes oktatójának a saját szülőfaluja ünnepségéről kellett hozzánk sietnie. No, amikor megláttam, hogy már ő is az ajtóban szakállaskodik fekete kalapja alatt, éreztem, hogy szép, kerek lesz ez estém, nekem is!
Így is lett!
Tisztelegtünk a Magyar kultúra napja előtt.
Életre keltettük kedélyes hangulatban azokat a dalokat, amelyeket Terék József barátom Zemen Pálné segítségével felgyűjtött, művészbarátaival és egy tehetséges sülysápi lánnyal lemezre rögzített.
A gyerekeknek példát adtunk a közös értékőrzés öröméből.
Családokkal telt meg a házunk.

Fiatalok is szép számmal eljöttek hozzánk.

A népzene és néptánc kedvelő Tápió menti fiatalok láthatóan már egymásnak is mesélgetik, hogy Sülysápon van egy hely, ahol érdemes időnként összefutniuk.

Köszönet a Németh családnak, barátaiknak, az Ihajlának, a dalolóknak, a Városi Asszonykörnek, támogatóinknak, Terék Józsinak, Bacskai Balázsnak, a fotósainknak, Szőke Attilának, Varga József Zoltánnak, Teréki Krisztiánnak, a filmező Tápió+-nak, Szóró Józsefnek és Veroczki Józsefnek...

Tarnavölgyi László